Dr. Kokas Klára: Minden gyerek tehetséges

    Elmúlt nyáron előadásokat tartottam az Egyesült Államok nyugati partvidékének három egyetemén (California, Oregon, Washington Universities).

Előadásaim sikerét annak köszönhettem, hogy a video-bemutatóimon szereplő gyerekek nem voltak válogatott tanulók. Arra a kérdésre, hogy kik a problémás gyerekeim, azt válaszoltam: minden gyerek problémás. S ha felmerül a kérdés: kik a tehetséges tanítványaim? – Szívem szerint azt felelem: valamennyi tehetséges. Pedig közismert tény, hogy tanítványaim felvételi válogatás nélkül kerülnek hozzám, és csoportjaimból még soha egyetlen gyereket sem küldtem el. 

Mit értek a tehetségük alatt?

   Azt a potenciális lehetőséget, hogy megfelelő érzelmi megerősítéssel valamiféle egyedien szép tulajdonságuk, sajátos képességük kibontakozhat. Ez a hit az eredményes pedagógia alapja.

   A különböző agymezők fejlettségének minősége természetesen született adottságoktól függ és a tehetség szintjéhez ez szolgáltat alapot. Azonban az adottságok változatai olyan sokféle színezetűek, hogy a képességek megszámlálhatatlan kombinációban demonstrálódhatnak. Mivel minden gyermek egyéni különlegesség, mérhetetlenül sokféle képesség-változatot láttam és látok folyton kibontakozni. Ezek csak ámulatra késztetnek.

   A családokban felnövő testvérek különbözőségeit figyelmes szülők regisztrálni szokták, okos szülők értékelik, sőt élvezik is. Sajnálatosképp a csoportos nevelés (óvoda, iskola) körülményei közt az egyéni változatok értékelése ritka kivétel. Értékelést elsősorban azok a tulajdonságok és képességek kapnak, amelyek a csoport egyöntetűségét segítik elő. Gyakran tapasztaltam, hogy ez az alapvető pedagógiai tévedés milyen rombolásra képes. Nemcsak a tehetséges gyerekek szárnyait nyesegeti minden megnyilvánulásukban, hanem az úgynevezett átlagos gyerekek önértékelését is elporlasztja. S ebben a kiegyenlítésre törekvésben válik hamuvá az a sok tehetség-szikra is, amelynek a sajátos problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű gyerekek belső melegét kellene hevítenie.

   Példaként felhozom a zenei tehetségek eseteit. Felismerésükre a mostani kiválogatási módszerek nem alkalmasak. A zenei általános iskolák vizsgáin a tehetség-mutatók közül csak néhányat vizsgálnak, részleteiben, nem is megbízhatóan. A zenei hallás aktív megnyilvánulásait nézik, azaz annak egyes fajtáit.

   Például az éneklési, azaz előadói készséget alapjaiban befolyásolja az, hogy a gyermeknek milyen éneklési gyakorlata és előadói tapasztalata van. Számos esetben tapasztaltam, hogy a biztonságosan fellépő, harsányan éneklő gyerekek zenei képességei később nem bizonyultak elégségesnek, hanem lassú fejlődésükkel lemaradnak olyan gyerekek mögött, akik a felvételinél tapasztalatlanságuk miatt még gyengén szerepeltek.

   A felvételi vizsga anyagában szerepel dallam-motívum visszaéneklése első hallásra. A dallam-motívum visszaéneklésénél a rövidlélegzetű zenei memória érvényesülhet, azonkívül a vokális koordináltság, tehát az a képesség, hogy a hallott dallamot megjegyezze és vissza is tudja énekelni. Ez igen nagy részben tanult képesség, mindenesetre az előkészület megfelelő tréningjével jól megközelíthető produkció lehet.

   A ritmus-motívum visszatapsolása hasonlóképp. Egyáltalán nem biztos az, hogy a kivételes ritmusérzék ilyenféle feladatban megmutatkozik. Valószínűbb, hogy pontos megfigyelő képességére támaszkodik az a gyerek, aki ezt tudja. A ritmus belső megérzése sokkal komplikáltabb művelet, részt vesz benne a gyermek teljes személyisége, az egész teste is.

   A zene hangrezgései a test egészét átjárják, a csontokat és üregeket, a lágy részeket és a keringő nedveket is. A bőr teljes felülete fogadja a hangokat, nemcsak a fül.

   A zenei tehetség vizsgálata semmiképp nem történhet egyetlen alkalommal, a gyermek számára szorongást okozó szituációban. A zenei tehetség egyik összetevője az átlagosnál érzékenyebb idegrendszer. Zenei tehetségű gyermek ezért érzékenyebb az érzelmi megterhelésekre, tehát jobban reagál a szorongást kiváltó tényezőkre is. Ezen kívül a zene iránti érzelmei mélyebbek, összetettebbek, nem könnyen előhívhatók, demonstrálhatók

   A felvételi vizsgák helyzete nem alkalmas arra, hogy a zenére hangoltság pszichés megnyilvánulásai ott felszínre jussanak. A felvételiző gyerek még akkor is szorong, ha kivételesen megértő és tapintatos tanárok fogadják. A felvételiztető zenetanárok empátiás érzéke és pszichológiai felkészültsége sem nevezhető általánosnak. A felvételi vizsgákon követelményeket támasztanak, ahelyett, hogy érzelmi megközelítésre törekednének.

 De az ott adott idő nem is elég arra, hogy a gyerek érzékelhesse a biztonságos érzelmi támaszt, aki előtt bensőséges élményeiről nyilatkozhat. Márpedig a tehetséges gyerek számára a zene bensőséges élmények sorozatát adja, már egészen kicsi korától kezdve.

   A tehetséges gyerek már igen korán beépít zenei élményeket úgy, hogy azokra belső válaszai és ezeken épülő elvárásai alakulnak ki. Annak a felnőttnek, aki ezekhez a zenéhez fűződő élményekhez szeretne közelférkőzni, biztonságosan azonos érzelmi fogadófélnek kell lennie. Érzelmi hovatartozását nemcsak magatartása és kifejező eszközei közlik, hanem az a művészi tartalom is, amellyel tulajdon lelki beállítottságáról hírt ad.

   A zenei tehetségek felkutatása és speciális külön gondozása azért is szükséges volna, mert ez idő szerint csak a tehetségesek kis hányada részesül magasabbfokú zenei képzésben. A komoly zenei képzés ugyanis olyan intenzív igénybevételt követel, amely a gyerekek szabadidejét szinte egymagában felemészti. A hangszer kezelésének fiziológiai nehézségeiről, a gyakorlás ártalmairól, deformáló elváltozásairól dr. Kovács Géza és Négyesiné Pásztor Zsuzsa másfél évtizedes vizsgálati leírásaiból olvashatunk. Ha a gyermek rendszeresen fáradt állapotban kényszerül gyakorlásra, vagy fizikai felépítésében, izomzatában és csontrendszerében nincs kellőképp felkészítve a hangszer kezelésének nehézségeire, akkor előbb-utóbb bekövetkezik a törés. A gyermek feladja a küzdelmet azért, hogy hangszeren kifejező készséget szerezzen. A zeneiskolák igen nagy arányú lemorzsolódásának ez az oka.

   Tapasztalataink szerint az érzékeny idegzetű zenei tehetségű gyermekek alkatilag gyengébbek, fáradékonyabbak társaiknál. Nehezebben tűrik a csoportos nevelés szokásos körülményeit, az állandó zajt és az egysíkú figyelést. Egyszerűen nem jut erejük arra, hogy tulajdon adottságaik gazdagságával foglalkozzanak. Elveszítik a bátorságukat, önmagukba vetett hitüket. Tehetségük mutatóit, jelzéseit el is rejtik. A visszafojtott energiahullámok önmagukat emésztik fel, s fokozatosan megsemmisülnek azok a belső értékek, amelyeknek kifelé demonstrálódva állandó friss táplálékot kellene kapniuk.

   A zenei tehetséget példaként hoztam fel. Hasonlóképp vérezhetnek el másfajta tehetség adottságaival rendelkező gyermekek is, hiszen a tehetség egyik velejárója, hogy tulajdonosát könnyen sebezhetővé teszi.

   Azonban a nem kiemelkedő tehetségű gyerekek személyiségének gondozása éppolyan fontos, mint a tehetségek felismerése. A tehetséges gyermek nem izolált lény, hanem aktív közösségben él és ebben kell fejlődnie, majd alkotnia is. Életének kiegyensúlyozottsága, tevékenységének eredményessége függ attól, hogy társadalmi közegében miképp fogadják. A befogadás, a szeretet örömélményei erősítik meg személyiségét és teljesítik ki alkotó készségeit. A szeretet és elfogadás élményeit pedig gyermekkorától kell kapnia és adnia.

Dr. Kokas Klára

Forrás: Dr. Kokas Klára: Minden gyerek tehetséges. In: Receptúra, 2010. 47-51 p.